Sütőné Szenta Mária

Életutam

Egykori munkahelyemen a komlói Földtani Laboratóriumban 1964-ben kezdtem el a sporomorpha-k és a szervesvázú mikroplanktonok tanulmányozását majd vizsgálatát A laboratórium őslénytani csoportját tanítómesterem Bóna József kandidátus vezette. Első lépésként a pollen és spóra morfológiát ismertette meg velem, Thomson és Pflug 1953-as valamint Nagy Lászlóné 1958-as monografikus munkái alapján. Ezeket az ismereteinket később Wilfried Krutzsch és mások munkáinak segítségével tudtuk bővíteni. Engem, aki kényszerűségből kerültem ebbe a közösségbe, lassan-lassan rabul ejtett a mikroszkopikus világ.

Laboratóriumi kollégáim közül Sümegi Katalin és Talált Teréz a foraminifera-kon, Tüske Márta, majd később Gál Miklós a nannoplankton-ok vizsgálatán dolgozott.

A miocén és a paleogén rétegeket vizsgáltuk fúrásokból, szinte az egész ország területéről az 1962–1988 évek között, amikor még a stáb együtt volt. A mátraaljai lignitkutató fúrások vizsgálata során (1964–66) találkoztam először azzal a pannóniai dinoflagellata együttessel, amely megragadott. Még csak számozottan gyűjtögettem, nem volt mihez kapcsolnom, ismeretlen volt. A nagy ismeretlenség világosodni kezdett, amikor 1978-ban kezembe került D. Wall és B. Dale (1970) munkája, a karib-tengeri lagunákban élő Spiniferites bentorii-Gonyaulax digitalis fajról. Szinte egyidőben jutottam hozzá C. A. Kofoid 1911 dinoflagellata leírásaihoz is.

Nagy Lászlóné (1965) dinoflagelláta fajainak leírását ismertem, mert az eredeti fotók negatívját is kölcsön adta. Módszerét a rajzai alapján követni nem tudtam, de tiszteletben tartottam ezeket az első leírásokat.

A laboratóriumi napi munkáim mellett készült el a pannóniai dinoflagelláta együttes első rétegtani vázlata, melyet előadtam a Magyarhoni Földtani Társulatban Pécsett 1979-ben. E kézirat alapján tudta elintézni Somssich Lászlóné főgeológus, hogy a laboratórium kapja meg a magyarországi alapfúrások vizsgálatát.

A nyolcvanas években jutottam hozzá Nicolae Balteş (1971) munkájához. Leírásai alapján láttam, hogy a dinoflagellatákat azonos módszerrel különíti el. Felmerült részéről, hogy a dinoflagellátákat együtt dolgozzuk fel, de én nem mertem vállalni ezt a munkát.

A laboratóriumba gyors egymásutánban érkeztek az alapfúrások 1979-és 1992 között a mikroplankton vizsgálatra, elsősorban a Magyar Állami Földtani Intézettől, de később a MOL Rt. geológusaitól az alföldi fúrások is.   

A szervesvázú mikroplankton zonációja először 1988-ra körvonalazódott, eltekintve az 1982-es első, kezdetleges publikációtól. A zonációt már 1989-ben ki kellett egészítenem és amint gyarapodtak az ismereteim részletesebbé is vált az 1994-2016. évek között.

Mindig egyedül dolgoztam a dinoflagelláták vizsgálatán. Az 1979–89-es évek között, Bóna József, aki a főnököm volt, szabad kezet adott ennél a feladatnál, és amint mondta, „stilisztikailag” javította a kéziratos jelentéseim értékeléseit. Ezt nem lehet eléggé megköszönnöm neki.

Bóna József nyugdíjba vonulása után 1989-től véglegesen magamra maradtam a vizsgálattokkal. Küzdésem egyik állomása az OTKA pályázat elnyerése volt az 1992–93. évekre, ez éppen akkor sikerült, amikor már nyugdíjba helyeztek. Ekkor hívott meg munkatársnak a Komlói Természettudományi Gyűjteményébe Fazekas Imre.

Fazekas Imre gyűjteményvezető mellett dolgozni nagyon jó iskola volt. Sokat tanultam tőle, mindig segített, naponta bátorított. A „Tanár úr” szinte egy új világot nyitott meg előttem. Publikációim nagy részét is Ő szerkesztette és szerkeszti ma is; korábban az általa alapított Folia Comloensis-ben, újabban pedig a pécsi Acta Naturalia Pannonica folyóiratban.  1993–2005 között dolgozhattam a Komlói Természettudományi Gyűjteményben.  

1992 és 2015 között kapcsolódtam be a Mol. Rt. fúrásainak dinoflagellata vizsgálatába, előbb Révész István, majd Magyar Imre, és Szurominé Korecz Andrea geológusok kutatásaiba. Éreztem az idő múlását, s tudtam, hogy eljött az ideje a zonáció- és elmaradt munkáim leírásának. A szarmata-pannóniai rétegek határzónáinak leírása ennek a tervnek volt az első állomása (2012). 2012-ben azon a ponton voltam, hogy abbahagyom, nem csinálom tovább. Akkor a Csenge gyermekem azt mondta, hogy nekem ez volt az életem értelme, ne hagyjam veszendőbe menni! Ekkor állítottam össze egy fotótárat, amely a szarmata-pannóniai határrétegektől a pannóniai rétegekben lévő mikroplankton együttesek egészét, a legjellemzőbb fajokkal mutatja be 145 fotótáblán és 21 rajzos táblán (még kiadatlan, a komlói múzeum páncélszekrénye őrzi). Ezután kaptam újabb erőt és írtam meg a pannonicus zónát 2016-ban.

A fiókomban túl sok félben maradt munka van. Hozzá fogtam a taxon-lista befejezéséhez. Ennek az elkészítését eredetileg Fazekas Imre javasolta, valamikor 2002 körül. Ez a könyv a magyar földet kutató palinológusok munkáját foglalja egybe, mert hivatásunk nekünk, akik még élünk az értékek megmentése és felmutatása.