|
Acta Naturalia Pannonica 6 (2011.07.15.)
2011.07.17. 15:09
A Mecsek állatvilága könyvsorozat első kötete 2006-ban jelent meg (szerkesztő: Fazekas Imre). 2011-ben új, immáron a 4. kötet hagyta el nyomdát. Tóth Sándornak, a Bakonyi Természettudományi Múzeum ny. igazgatójának több évtizedes kutatómunkája nyomán elkészült a Mecsek hegység és környékének szúnyogfaunájáról készült monográfia. A 112 oldalas könyv részletesen leírja a fajok elterjedését, életmódját. Térképeken szemlélteti a gyűjtőhelyek elhelyezkedését, s 8 színes képtáblán mutatja be az egyes fajok habitusképét, a lárvákat és az élőhelyeket.
Acta Naturalia Pannonica 6: 5-112. (16.07.2011)
A Mecsek állatvilága 4
The fauna of the Mecsek Mts 4, Hungary
Redigit: Fazekas Imre
A Mecsek és környéke csípőszúnyog faunája
(Diptera: Culicidae)
Mosquito fauna of the Mecsek Mts. and its surroundings
(Diptera: Culicidae)
Tóth Sándor
H–8420 Zirc, Széchenyi u. 2.
E-mail: flycatcher@vnet.hu
Abstract:
Mosquito fauna of the Mecsek Mts. and its surroundings (Diptera: Culicidae) – The research of the mosquito fauna of the Mecsek Mts. and its surroundings does not go a long way back. Only in 1954 were the first relatively intensive collections on several points of the mountains, where the distribution of 15 species became known.
The author began working with the research of the Diptera fauna of the Mecsek Mountains during the mid 1970s. He started the research in more detail chiefly during this past decade. Alongside the personal collections, a lot of samples came out of the former Malaise traps around the region.
The Mecsek Mts. and its surroundings is part of the Transdanubian hills. Its geographical separation and mainly its partitioning into small regions are considerably different in the different expertise books.
The present work reviews the history of the mosquito research in the mountain, briefly describes the lifes strategies of the mosquitoes and their habitat requirements. It covers the composition of the quantity and the quality of the fauna in the mountains. On UTM grid maps, localities of all the detected species species are given and the phenological features of the individual species are depicted on diagrams. Then, there is the chapter with itemized data relating to the fauna, the bibliography, the English summary as well as the index. The volume is more expressive by the original snapshots of living mosquitoes from the author.
There are 50 mosquito taxa (49 species and 1 biotype) registered in Hungary today. 39 taxa has been detected in the Mecsek region. This is 78% of the Hungarian fauna.
Out of the rare species, the following worth to mention: Anopheles algeriensis Theobald, 1903, Culex mimeticus Noé, 1899, Culex theileri Theobald, 1903, Culiseta alaskaensis (Ludlow, 1906), Ochlerotatus communis (De Geer, 1776), Ochlerotatus leucomelas (Meigen, 1804), Ochlerotatus nigrinus (Eckstein, 1918), Ochlerotatus pulcritarsis Rondani, 1872, Ochlerotatus punctor (Kirby in Richardson, 1837), Ochlerotatus refiki (Medschid, 1928), Ochlerotatus surcoufi (Theobald, 1912).
Key words: Diptera, Culicidae, UTM grid map, taxonomy, phenology, habitat, distribution, faunistic list, Mecsek Mts, Hungary
Bevezetés
A csípőszúnyogok (Culicidae) a kétszárnyú rovarok (Diptera) rendjének, azon belül a fonalas csápú kétszárnyúak (Nematocera) alrendjének viszonylag kisebb fajszámú családja. Nőstényeik elsősorban emlősállatok és madarak vérével táplálkoznak. Számos fajuk kíméletlenül támadja az embert is. A hímek szájszerve alkalmatlan a vérszívásra, általában növényi nedvekkel, nektárral stb. élnek. Lárváik vízben fejlődnek, a levegőt potrohuk végén lévő légcsövük segítségével veszik fel. Bábjuk szabadon úszik.
A szúnyogcsípés (kisebb mértékben fajoktól és az egyén érzékenységétől függően) fájdalmas. Vizek közelében élők vagy nyaralók számára sok kellemetlenség forrását jelentik. Emellett, az egy-egy területen, pl. a nagy folyók hullámterén, az áradást követően óriási tömegben elszaporodó szúnyogok súlyos gazdasági károkat is okozhatnak. Szerepük lehet a vadállomány fiatal egyedeinek pusztulásában, valamint nagymértékben csökkenthetik a szarvasmarha és más emlősállatok tejhozamát.
Tarkapikkelyes szúnyog (Uranotaenia unguiculata)
A szúnyogok a Föld egyes vidékein – főleg a trópusi és szubtrópusi területeken
– a legjelentősebb vektor-rovarok közé tartoznak, számos emberi és állati betegséget terjesztenek. Mivel a foltos maláriaszúnyog (Anopheles maculipennis fajcsoport) által terjesztett malária Magyarországon is évszázadokon át veszedelmes betegség volt, a szúnyogok szerepét a malária átvitelében magyar kutatók (Jancsó 1906, Makara & Mihályi 1943) is vizsgálták.
Magyarországon az elmúlt fél évszázadban már csak elvétve fordult elő maláriás megbetegedés, ezért a szúnyogok elleni védekezés jelenleg elsősorban a szúnyogcsípések elhárításárára, de legalábbis azok számának csökkentésére irányul. A vérszívók nagy egyedszámban való megjelenése és csípése mind a lakásokban, mind a szabadban zavarja a nyugodt munkát és pihenést. Főleg a vízparti üdülőhelyeken elszenvedett csípések befolyásolják kedvezőtlenül az idegenforgalmat.
Magyarországon 1976 óta folyik nagyobb területeken (Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó, Dunakanyar stb.) szervezett védekezés a csípőszúnyogok ellen. A Mecsek a szúnyogok elleni védekezés szempontjából nem tartozik a jelentősebb tájak közé. Pécs város területén azonban kisebb-nagyobb rendszerességgel végeznek légi kémiai kezelést a kifejlett szúnyogok ellen. Természetesen a hegység több pontján is, főleg ahol kisebb-nagyobb, lárvatenyésző-helyül szolgáló vizes biotópok találhatók, számolni kell helyi szúnyogártalommal. Viszonylag nagy egyedszámban fejlődnek esetenként lárvák többek között az Orfűi-tó melletti lapályos réten stb. Ezeken a helyeken mind az állandó lakosok, mind a nyaralók, elsősorban a hagyományos egyéni védekezési módszerek és eszközök alkalmazásával háríthatják el a szúnyogártalmat.
A légi vegyszeres védekezés során a szúnyogok mellett az egyéb rovarok is áldozatul esnek a kiszórt, szelektívnek nem nevezhető szereknek. Az élővilág védelme érdekében (különösen természetvédelmi területeken) az irtás nagyobb arányú kiterjesztése nem lenne célszerű. Ugyanakkor nagyon indokolt esetekben, megfelelően felkészült biológus szakértők irányítása és felügyelete mellett lehetne foglalkozni a lárvák elleni biológiai védekezéssel. Jelenleg már rendelkezésre állnak szelektív, az előírt töménységben alkalmazva csak a csípőszúnyog lárvákat elpusztító, ezáltal a szúnyogok kirepülését megakadályozó készítmények.
Foltos maláriaszúnyog (Anophelesmaculipennis) lárva
A Mecsek faunájának tagjai közül csupán néhány okozhat jelentősebb szúnyogártalmat. Első helyen említhető az országosan nagyon gyakori gyötrő szúnyog [Aedes vexans (Meigen, 1830)], mely a hegységben is mindenfelé előfordul, főleg ahol a lárvák fejlődéséhez biztosítottak a feltételek. Mivel azonban a faj nősténye vándorlásra hajlamos, a tenyészőhelyétől nagyobb távolságra is rendszeresen megjelenik. Főleg erdős területen hozzá közel azonos mértékű ártalmat okozhat a hasonló életmódú oldalfoltos szúnyog [Ochlerotatus sticticus (Meigen, 1838)]. Mindkettő egyaránt jellemző a sík-, domb-, és hegyvidékekre, valamint a nyílt és erdős területekre. Ugyanez mondható el a vöröshátú szúnyogra (Aedes cinereus Meigen, 1818) és az aranyló szúnyogra [Ochlerotatus caspius (Pallas, 1771)], utóbbiak azonban valamivel kevésbé gyakoriak. Az említett fajoknak évente több nemzedéke fejlődik, ezért tavasztól őszig folyamatosan zaklatják az embereket. Főleg erdei kisvizek, elsősorban a pocsolyaszerű tömpölyök lakói az erdei szúnyog [Ochlerotatus cantans (Meigen, 1818)] lárvái. Az egy nemzedékű faj nőstényei elsősorban a tenyészőhelyük környékén okoznak jelentős helyi szúnyogártalmat. Hasonlóan egy nemzedékes a főleg nyílt területek és ligetek napos vizeire jellemző ligeti szúnyog [Ochlerotatus annulipes (Meigen, 1830)], valamint a sárga szúnyog [Ochlerotatus flavescens (Müller, 1764)]. Az utóbbinak azonban általában fejlődik egy gyengébb, őszi nemzedéke is. Az erdők mellett elhanyagolt gyümölcsösökben, parkokban is csípő díszes szúnyog [Ochlerotatus geniculatus (Olivier, 1791)] lárvái faodvak vizében fejlődnek. A Mecsekben gyakrabban előforduló maláriaszúnyogok közül elsősorban a hamvas maláriaszúnyog [Anopheles claviger (Meigen, 1804)] kedveli az embervért, a malária terjesztésében azonban valószínűleg nincs szerepe. A foltos maláriaszúnyog (Anopheles maculipennis Meigen, 1818) csak kivételes esetben csípi az embert. Kizárólag a tenyészőhelye közvetlen környékén, mocsarak, halastavak és horgásztavak mellett támad a foltos szúnyog (Culex modestus Ficalbi,1890). Csípésétől a horgászok és (mivel napközben is agresszíven támadja az embert) a fürdőzők szenvednek a legtöbbet.
(A szerkesztő megjegyzése: A kötet a szerző címén megrendelhető, megvásárolható!)
| |